Az öregek karácsonya

 

Minket már nem vesznek unokák s gyermekek körbe,

Magányosan pislákol kormosan a karácsony fénye.

Régi karácsonyok vidám, boldog fényét

Szívünkben hordozzuk, mint életünk kincsét.

Gyermekek, unokák már mind kirepültek,

Idegen országban sziporkázik szent karácsony fénye.

Szívük egy darabja itt, s mint földbe szakadt gyökér

Óhajtja, szomjazza az otthont s a repedt bájgli ízét.

Az öregek karácsonya már csak csöndes imádság,

Inkább buzgó hazavágyás, mint fényes örömvárás.

Mi már nem megyünk sehova, jászol lett a szívünk,

S tudjuk, hogy egykor majd a Krisztus jön értünk.

A harang értünk kondul, s mi már nem leszünk,

Kis templomunkban, helyünkre már senki sem ül.

Elnémulnak zsoltárok, imák, kedves szavalatok,

A mennyei ünnepre tárják ki a kaput fehér angyalkarok.