Kiüresedett szavak- Szentlélek

 

Szentlélek

    Egy gyerekkori emlékem jutott eszembe. Még abból az időből, amikor a naponkénti áramszünetek rendszeresek voltak, órára pontosak. Egy-egy meghitt gyertyafényes este alkalmával a hirtelen felvillanó villanyfény örömmel töltött el bennünket. Volt benne valami ünnepélyesség, abban, hogy amit úgy vártunk megérkezett, még akkor is, ha az a valami magától értetődő, természetes is volt. Várakozással telve szemléltem a villanykörtét. Mikor halad át rajta a titokzatos energia, mikor járja át a volframszálat az áram, ami távoli üzemek bűvös gépeiben termelődik, megmagyarázhatatlan módon. A szál hihetetlenül kemény. Önmagában azonban képtelen világosságot adni. Csak akkor, ha valami, a villanyáram áthalad rajta. Valami, ami nem az ő burokba, üvegbúrába zárt világából való, bár ez a búra átlátszó, mégis korlátolja szabadságát. Két vékony acélszál között lebeg, pontosabban fogalmazva reszket, s hajszálvékony kampók (mankók) óvják, hogy idő előtt el ne szakadjon. Élet és halál között. Hisz bármikor kiéghet. Ki vállalna manapság garanciát egy villanyégőért? Ma működik, holnap kiég, eldobhatod. Csodamód csak akkor tud még világítani ez az égő, ha légritka közegben van. Nem teljes vákkuumban, mert az lehetetlen, de minél kevesebbet kell tartalmaznia a külvilág, vagy a világ levegőjéből. A világ levegője a szál halálát jelenti. Felvillan ugyan, mert oxigénben nagyon jól ég minden, még a volframszál is, csak elég, nem világít. Pillanatnyi felvillanások, fellángolások, legfeljebb a fényképész vakujában, a káprázat, elkápráztatás világában értékelendők. Vajon tudja-e az égő, hogy felülről függ?Léte csak akkor hasznos, ha fel van függesztve. Ha a levegőben leben jön, de működésbe hozza. Nem változtatja meg. Sőt kiteljesíti, visszaadja neki igazi értele, a súlytalanságban, sehová sem tartozva, csatlakozva, függetlensége, szabadsága értelmetlnné és haszontalanná tenné. Titokzatos módon érkezik az energia. Még csak nem is kérte. Valaki rendelkezett róla, hogy érkezzen, hogy megkapja, részesüljön belőle. Nem tudja honnanmét. Piciny értéktelen eszköz, mégis nélkülözhetetlen.

   Vannak pillanatok, amikor van villany, mégsem világit az égő. Nincs kontaktusban a világosságot teremtő forrással. Nincs érintkezés. Ilyenkor szoritunk egyet rajta, szorosabban legyen a foglalatban, hogy ismét világithasson. Gyakran megrozsdásodnak az érintkezések, meg kell tisztitani, mert a rézrozsda egyeniránitóváv válik és zárlatot okozhat. Egyenirányit, magam felé. Nincs átfolyás, hanem ellenállás van, s az ellenállásból, az ilyenfajta ellenőrizhetetlen ellenállásból tragédiák születhetnek.Jézus amikor a Szentlelket igérte, rákapcsolt valamennyiünket erre a kimerithetetlen forrásra. Csak világitanunk kell.

    A maga helyén minden égő nélkülözhetetlen. Utánozza a nap fényét, azt akarja reprodukálni, közénk hozni. A fény hiánya rettegéssel tölt el. A homály bizonytalanságot áraszt. Szentlélek. Nem ebből a világból való. De Isten világának leltárához tartozó. Személy, a Szentháromság harmadik személye, de nem úgy személy, ahogy mi emberek. Általa világítunk.