Pünkösdkor
többször elhangzik a Szentlélekről szóló bizonyságtételekben,
énekekben, igehírdetésekben a szél, fuvallat, szélroham
kifejezés.Ezt mi diszkrét bólintással nosztalgikus sóhajtással
vesszünk tudomásul: „Igen, akkor így volt, milyen jó lenne ma
is, de, hát ez már nincs így. Az Isten tudja!”
Végkövetkeztetésből elégtelenek vagyunk.
A széllel
kapcsolatosan olvastam egy történetet. Homérosz Odüsszejájában
a főhős Odüsszeusz tízévnyi trójai háborúskodás után
elindul haza Itakába. Kincsekkel megrakodott hajójuk Aiolosz
szigetére vetődik, aki a szelek királya. Vendégül látja a
vándort, aki elmeséli trójai küzdelmeit és uticélját is
elmondja a szelek királyának. Az hálából minden szelet egy
zsákba tesz, kivéve a nyugati szelet, ami hajójukat hazavezeti.
„Már csak néhány nap és hazaérek szeretteimhez”. Gondolja
Odüsszeusz és aludni tér. Itaka, vagyis az édes otthon már
látszik a hajóról. A matrózok azonban megbolondulnak. Arról
kezdenek beszélni, hogy ez az Odüsszeusz annyi kincset szerzett
magának, a hajók merülésig vannak a tengerben és nekik semmijük
sincs. Lemennek a hajó gyomrába és megtalálják a zsákot, melyen
egy ezüstszál is van, hogy figyelmeztesse az embereket, nem szabad
kinyitni. Egyesek értik a figyelmeztetést, de a többség nem
akarja látni, nem akarja elfogadni, ezért hát kibontják és a
szelek kiszabadulnak. A hajót messze elsodorják a kikötőtől. Az
Odüsszeja a „bolondok hajója” címmel tartja számon ezt a
jelenetet.
Mi köze a
pünkösdhöz? Nem bibliai idézet. Csupán egy ókori történet,
egy mese, amely elgondolkodtatott engem a Szentlélekről. A
szélről, fuvallatról, vagy szélrohamról, ahogy a Szentírás
mondja. Belekap az életünk hajójába és vezeti „ hazánk felé
”. Már-már látjuk a Szentíráson keresztül örök otthonunk
képét, körvonalait, ha a részletek még egyenlőre rejtve is
vannak, de már készülünk a partraszállásra. Ekkor történik
valami. Elkezdünk a kincsek után kutatni. Az arany elveszi az
eszünket. Az irigység valósággal megbolondít. A másiknak több
van. Nekem miért nincs annyi? Ugyanabban a hajóban vagyunk.
Odüsszeusz Itaka királya, ha ő gazdag, akkor mi is azok leszünk,
mert, ha neki jól megy, nekünk is jól fog menni, mert az övéi
vagyunk. Ezt kellett volna a matrózoknak gondolni. De nem! Elvesszük
a kincseket, fellázadunk ellene! Amit csinálunk az az, hogy az
egyetlen széllel nem elégedünk meg, ami vezeti a hajónkat.
Kiszabadítunk más szeleket is, a világ szeleit. Összekeverjük
őket. Mindegy, ez is szél, meg az is szél! Gondoljuk.Csak az irány
nem mindegy,hogy merre hajt. Haza felé, vagy távol otthonunktól? A
bizalmatlanság, önfejűség, kapzsiság miatt Odüsszeusz és hajói
nem értek azonnal partot. Sokat hánykolódtak még a tengeren, amíg
egyedül Odüsszeusz ér majd partot. Isten megfékezi a világ
szeleit, hogy mi az Ő Szentlelkének fuvallatát kifogjuk életünk
vitorlájába. Mégis az apostoloknak mondják: bolondok. Mégis a
hívők közösségét csúfolják és az egyház hajóját tekintik
„bolondok hajójának”.
Pünkösd a
vitorlabontás ideje. Ha haza akarok érni ki kell bontani a
vitorlát. Hiába fúj a szél, ha én nem bontok vitorlát a
hajómon. Pünkösd a kikötőre tekintés ideje is. Partot akarok
érni. Nem mindegy, hogy hol van ez a part. Pünkösd a célra
tekintés ideje. Milyen céljaim vannak? Megjelenni az
istentiszteleten? Eljövök, hogy ne legyek otthon, elvégre ez egy
jó program? Találkozni akarok régi ismerősökkel? Beszélgetni
akarok ismerősökkel? Magyar szót akarok hallani? Az Istent akarom
hallani, hallgatni, vagy csak hallgatni, mindegy, hogy mit? Útmutatás
kell, válasz kell az életem egy bizonyos kérdésére? Jézussal
akarok találkozni? Vagy meg akarom mutatni az Istennek, hogy itt
vagyok , azt akarom, hogy itt lásson, és ne mondja majd az
ítéletkor, hogy nem voltam templomba járó. Félek a kárhozattól,
a pokoltól és ezért járok templomba, hogy megszabaduljak a
kárhozattól, nem pedig azért, hogy a mennybe jussak, hogy
Krisztusé legyek? Pünkösd az életem hajójának beállítása
is. Válaszolok ezekre a kérdésekre, bűnbánattal felteszem
magamnak úrvacsora vétel előtt és válaszolok rá. Pünkösd ezek
után biztosan ünnep lesz számomra. Nem kisbetűs ünnep, mert nem
kapcsolódik hozzá látványos néphagyomány. A megújulás a
személyes megújulás ünnepe lesz számomra. Ott benn a szívem
mélyén. Ha nem lesz ünnep akkor mi köze hozzá? Lehet hánykolódni
a világ tengerén!
