Kaszálni lehetett volna a levegőt
Akkor este, ott kinn a réten,
A mennyei kaszás csillagfényes képe
Ragyogott le rám, csendes estére.
Szabadon, őszintén csillagot számláltam,
Kerge nyári szellő simogatta arcom.
S mintha a mennybolt megrezdült volna,
Fölötte ezer angyal arany harsonát fújna.
Olyannak tetszett ez a mennyei szózat,
Mintha hangok helyett fényből énekeltek volna.
Néztem az égi kaszást s a Göncölt csodálva,
Hogyan halad útján, néha meg-megállva.
Furcsa felvonulás volt ez nyárest hűvösében,
Tücsök ciripelt valahol tikkadt fű tövében,
S én, mint kicsiny kis porszem e vetetlen földben,
Ott alszom örökre, ott kinn a réten.
