Minket már nem vesznek unokák s gyermekek körbe,
Magányosan pislákol kormosan a karácsony fénye.
Régi karácsonyok vidám, boldog fényét
Szívünkben hordozzuk, mint életünk kincsét.
Gyermekek, unokák már mind kirepültek,
Idegen országban sziporkázik szent karácsony fénye.
Szívük egy darabja itt, s mint földbe szakadt gyökér
Óhajtja, szomjazza az otthont s a repedt bájgli ízét.
Az öregek karácsonya már csak csöndes imádság,
Inkább buzgó hazavágyás, mint fényes örömvárás.
Mi már nem megyünk sehova, jászol lett a szívünk,
S tudjuk, hogy egykor majd a Krisztus jön értünk.
A harang értünk kondul, s mi már nem leszünk,
Kis templomunkban, helyünkre már senki sem ül.
Elnémulnak zsoltárok, imák, kedves szavalatok,
A mennyei ünnepre tárják ki a kaput fehér angyalkarok.
