Egyik
vasárnap igen megcsappant a templomlátogatottság, szinte alig
voltunk tizenöt fölött, amire azt mondják viccesen, illetve
egyszer azt mondták, hogy többen vannak a kocsmában, mint itt.
Mindjárt átmegyek, és ott fogok prédikálni, gondoltam magamban.
Aztán elképzeltem, hogyan is csinálnám. A füstös kocsmában
csak a plazmatévé panorámikus monitorja világitott. Páran
lehettek fogyasztók, imitt-amott egy-egy hangosabb szó is
elhangzott. Egy Bucegi sört kértem, poharat is hozzá, aztán
leültem a tévével srégvizavi egy székre. Unottan bámultam a
focimeccset, mert nem ismertem a csapatokat, nem is értek a focihoz. Valaki odaült mellém. Kivel tart? Kérdezte. Fel sem néztem, úgy
válaszoltam a kékekkel. A kékek a pirosakkal játszottak, valami
ilyen szintem megy nálam a foci. Jó csapat. Hörgött az arcomba
egy középkorú férfi, akinek lehelletéből éreztem, hogy egy
monopol és minimum egy sör után van. Vizenyős, savószinű
szemekkel meredt rám, talán arra kereste a választ, mit is keresek
én itt a kocsmában, talán valami egyebet akart kérdezni, majd
végülis tekintete a Bucegi sörre esett és a pohárra, hiszen nem
szokás pohárból inni a sört, csak üvegből, mert az a vagány, a
poharat, csak az urak használják. Gondolhatta. Kér egy pohárral?
Kérdeztem. Neeeeeehhhmm. Köszönöm. Mondta és a kezében levő
sörre mutatott. Nekem van. Csak a poharat nézte? Igen. Bólintott.
Olyan úri dolognak találja? Megint bólintott. Pedig nem vagyok úr.
Nekünk keresztényeknek, tudja egy urunk van, és az Jézus
Krisztus. Mindig is mondom, amikor azt hallom, hogy egy asszony úgy
beszél a férjéről, hogy „az uram”. Erre felkapta a fejét. Én
a poharamba kortyoltam. Mintha üvegpohár tört volna szét a
cementpadlón, úgy csengett Jézus Krisztus neve a kocsmában.
Megint belebámultam a plazmába. Nem szólt semmit. Tudja én is
hivő ember vagyok. Mondta. S tekintete összetalálkozott az
enyémmel. Tudom, feleltem. Azért vagyunk itt. Áhhhh. Nem érti ezt
maga! Sóhajtott és beleivott az üvegbe. Én nem szoktam Bucegi-ot
inni. Mert? Nem szeretem. De a Buceagot ismeri? (Eredetileg Bucegi az
is, vagy később Carpati, csak becézték) Pillanatra meghökkent,
ahogy az ismerős szót hallotta, de nem sör, hanem valami más, de
mi is? Ismerem. Felelte. De még nem tudta hová is tegye a
kifejezést. Segitettem. Emlékszik, a régi teherautó. A csőrös,
sötétkék. Hát persze! Kiáltott fel, s örömében megveregette a
vállam, mintha kispajtások lettünk volna. Hogyne, már az
anyatejjel magamba szivtam hogy kell vezetni, meg szerelni.
Felcsillant a szemem. Persze, volt benzines is belőle, de ott ahol
én voltam katona, még dizel változata is volt. Egy hatötvenes
traktormotor volt benne. Azt hiszem szovjet mintára másolták le.
De erre már nem emlékszem. Jaj, mennyi napraforgót, meg búzát
hordtam én avval. Sokat vezettem olyat. Tudja még a kollektiv
idején Emlékezett vissza. Mosolyogtam. Hagytam, hogy beszéljen.
Maga traktorista? Igen. Az vagyok már vagy istentudja hány éve.
Örülök, hogy összetalálkoztunk. Igen? Igen. Feleltem. Tudja a
fiam, az olyan kiváncsi természetű, és egy alkalommal
mezőgazdasági gépek mellett mentünk el és megkérdezte, hogy az
mi. Mondom, szénaforgató. És az ott mi rajta? Kardántengely. És
az mire jó? Hát, azt egész pontosan nem tudom, de azt viszont
igen, hogy miért nevezik kardántengelynek. Megelégedett avval a
válasszal. Tudja, kezdtem, én nem tanultam gépészetet. Kevés
mechanikai ismeretem van. A Buceagról jut eszembe, hogy annak is
volt az alján egy kardántengely, ami hátul egy dobba futott.
Amikor gyerek voltam, mindig nagy érdeklődéssel figyeltem, ahogy a
kardán forog és ott abban a titokzatos dobban valamit csinál, de
nem tudtam, hogy mit. Később elmondták, hogy az a kiegyenlitő.
Differenciálmű. Ahogy a szakik mondják. A motor tengelyét
összeköti a hátsó tengellyel a kardán. Mert ott hátul is kell
ám az erő. Kell összekötőnek lennie. Még jó, hogy van
Összekötő. (a beszédben ugyan nem leht nagybetűt érzékeltetni,
de igyekeztem nagyobb hangsúllyal mondani az Összekötő szót.)
Amikor az autó fordul, akkor a belső kerekek szinte állnak, vagyis
kevesebb utat tesznek meg, mint a külsők. A kiegyenlitő átteszi a
motorról a nyomatékot a kerekekre és kiegyenliti, hogy a nyomaték
ugyanakkora maradjon, a fordulatszám viszont különböző.
Belekortyoltam a sörbe. Közben a traktorista bólogatott. Csak tud
akkor valamit a mechanikáról. Csak vázlatosan. De elég is,
gondolom, nem kell nekem mindenhez érteni. Tudja, erről a kardánról
jut eszembe, meg a kiegyenlitő szerkezetről, hogy végülis maga
emlitette, hogy hatötvenes motor van benne, de mit ér a lóerő, ha
nincs a kerekeken. Erre való a nyomaték. Én is ezt szoktam
mondani. Mit ér a nagy erős hit, ha nincs a kerekekeken, ha nincs
az életben aplikálva. Szándékosan használtam ezt a félromán
kifejezést. Most már derengett, miért is beszélek a Buceagról,
kardánról, kiegyenlitőről. Maga mondta, hogy hivő ember. Nem
igaz? Bólintott. Olyan, mint amikor beinditjuk a traktort, a motor
jár, de egyenlőre nem sok hasznát vesszük, mert a kerekeket nem
forgatja, mig nincs a sebességváltó üzemeltetve. Sebességbe
rakva. Mondtam hétköznapi nyelven. Tudja, most Pünkösd jön. S a
sörösüveggel a templom felé mutattam. Ott minálunk. És azt
ünnepeljük, hogy Isten a Szentlelket elküldte nekünk. Vagyis
mondjam úgy, sebességbe akar rakni bennünket, hogy ne csak a motor
járjon, hanem a kerekek is forogjanak. Forduljanak. Tudja, Jézus
Krisztus szeretne a kormánynál ülni. Bólogatott. Mit csináljuk,
ez van. Sóhajtott. Mit csináljunk? Ismételtem meg a kérdést. El
kell engedni a kuplungpedált és elindul. Nem nyomni kell,
erőlködni, hanem a kuplingpedált visszaengedem, ez igazán nem
megerőltető. Hagyom, hogy Isten szeressen. Mosolygot. Kicsit
zavarta ez a traktoros hasonlat. Megittam a sörömet. Kezet
nyújtottam. Szótlanul szoritotta meg a kezem, csak én mondtam
búcsúzóul, hogy Isten áldja. Isten neve ugyan gyakran van itt
emlegetve ezek között a falak között, de nem ebben az
összefüggésben. Ezt én is tudtam. A traktorista másnap felült a
hatötvenesre. A kocsifeljárón hörgette a dizelt néhány percig,
mögötte mint valami óriáspók a permetező szerkezet csápokra
emlékeztető karjai. Mielőtt felengedte volna a kuplungot arra
gondolt: lehet, hogy bolond ez a pap egy kicsit, de azért érdekes,
amit mondott. Azzal gázt adott és fekete füstfelhőt hagyva maga
után kiment a földekre.
