Az
Audi nehézkesen gördült be a telepre. Látszott rajta, hogy
megterhelt. A tulaj unottan várta, míg megállítom a motort. Mit
hozott? Öntvényt és vasat. Vigye oda hátra. Mindjárt odaérek én
is. Kiszálltunk. A halomra dobált vasak furcsa formákat alkottak
várták, hogy a rakodógép vasmarka beléjük marjon és
teherautóra pakolja őket. Nézd csak apa, az olyan, mint egy ember,
ott! Bádogember. Mutat a gyerek a halmok emberszerű
elrendeződésére. Valóban. Olyan, mint egy bádogember. Közben
odaér a tulaj is, int néhány anyagmozgató munkásnak, hogy
pakolják ki az Audi csomagterét. Itt hagyja az autót is? Kérdezi.
Nem! Mondom. Bár, lehet itt kéne hagynom. Cigarettára gyújt.
Jártam Ingolstadtban. Ezek olyan autók, amik egy életet
eltartanak. Galvanizált karosszéria. Hol gyártanak ma olyant, mint
ez? Amik most vannak, bádog az egész. Sokáig nézi, ahogy
eldöcögünk a telepről. Hol járt ez a bácsi? Ingolstadtban. Ott
csinálták ezt az autót? Igen. Gyártották, nem csinálták. És
miért mondta, hogy egy életre szól? Örökké fog tartani? Nem. De
örökké emlékezni fogok rá. De Ingolstadt tudod miről híres még?
Miről? Ott tanult Frankenstein doktor. Tényleg? Tényleg. Kár,
hogy nem hoztuk el azt a bádogembert. Jó lett volna játszani.
Elhoztuk. Tényleg? Nem láttam, hogy bepakoltad volna. Nem
úgy...Elhoztam a lelkemben. Mindjárt mesélek róla.
A
bádogember története egy lovestory. Benne van a mesékből jól
ismert szegény favágó, a maga perzselő szerelmével. Hisz abban,
hogy a szerelem megváltoztatja az életét. A lány azt mondja: nem.
Még nem. Szeretne új exisztenciát, kilépni a gonosz mostoha
nyomasztó szürkeségéből. A fiú új házat akar építeni, hogy
majd odaköltözzenek egyszer. A gonosz mostoha nem akarja elengedni
a lányt, mert akkor nem lesz, aki ellássa. Önző énje birtokolni
akarja. Paranormális erőket vesz igénybe, hogy megakadályozza a
frigyet. Megátkozza favágót. A favágó élete megváltozik. De ez
nem akadályozza meg abban, hogy a rózsaszín álomért harcoljon.
Előbb a lábát veszíti el, majd a kezét, testét, a szívét és a
fejét, benne az eszével is. Mígnem egy alkalommal elfelejti magával
vinni az olajozót és egy eső után ottmarad berozsdásodva az
erdőben. Eseménytelen kárhozatba merevedve. A történetben
említés történik egy láthatatlan, az író által meg nem formált
figuráról. A bádogosmesterről. Ő az, aki frankensteini munkával
átalakítja a főhőst. Emberből bádogemberré változtatja.
Átalakítja, de ez az átalakítás csak úgymond életben tartás,
nem pedig a probléma megoldása. Egy kongó üres bádogéletet
biztosít neki, ami még nem a megoldás. Csak a megoldás felé
vezető út, lehetőség folytatása. Azt hitte, van megoldás itt a
földön. A szervdonort gondolta megoldásnak. A transzplantációban
reménykedett. A szívet és agyat átültetni képes csodadoktorban.
A vége egy bádogszoborrá merevedett halom ócskavas.
A
görög filozófiában Platonnál olvasunk egy történetről. A
barlang hasonlatról. Emberek ülnek egy barlangban háttal a
bejáratnak és a bejáratnál beszűrődő fény árnyékokat vet a
szemközti falra. A barlangban ülők azt hiszik ez a valóság.
Mígnem, kívülről jön valaki, aki kivezeti őket és megmutatja
nekik az igazi valóságot. Ezt a vezetőt pedagógusnak nevezi a
szerző. Dorka egyféle vezető ebben a mesében. Kivezeti a
bádogfavágót megrekedt életéből, élethelyzetén változtat, de
még mindig nem ő, aki a megoldást adja. Csodálatos ebben a
mesében, hogy hisznek abban, hogy Oz segít rajtuk. Nem látták még.
De értesüléseik vannak róla. Valakiről, akinek olyan hatalma,
képességei vannak, hogy megoldja problémáikat. Elindulnak ebbe az
irányba. Mert válasz kell. Megoldás kell a problémákra. Dorka
csak megolajozta a bádogembert, ideiglenes flexibilitást
biztosított neki, átmeneti megoldást adott, de ez nem elég.
Célirányossá teszi a bádogember életét. Rámutat a megoldásra.
Oz-ra. Neki már szíve sincs. Sőt esze sem. Mit kérjen Oz-tól,
eszet, vagy szívet? Gondolkodnak együttesen. A madárijesztő
szerint inkább eszet, mert ész nélkül nem tudja mihez kezdjen a
szívével. Vagy inkább szívet, mert szív nélkül az ész nem teszi
boldoggá az embert? És a legfőbb cél, hogy elérjük a
boldogságot. Vonják le a következtetést a mesében szereplők
egymás közt. De miért hívják a varázslót Oz nak? Kérdezte a
gyerek. Ezen én is sokat gondolkoztam annak idején is, meg most is,
meg azon is, hogy hogyan kellene helyesen írni, mert a nevet hosszú
ó-val ejtem de leírni röviddel kell. Valami rövidítés volna?
Kérdezte ismét. Lehetséges. Talán az Odaát Zónának. Ez a
megoldás nem volt túl eredeti, de annál jobbnak bizonyult. Hiszen
egy forgószél vitte át, vagyis odaát a főhőst. Mondhatnánk
utazóviharnak. A viharok átrendezik az életünket. Mint itt a
mesében. Nem szüntették meg az életet, csak átrendezték a
mesében szereplő Dorka életét. Hangsúlyeltolódás. Mondhatnám
nagyon nagyon hivatalosan. Persze ebből az Odaát Zónából átjött
valaki hozzánk. Azért, hogy ne odaát keressük a megoldásokat,
hanem már itt a mienk legyen. Már itt megkapjuk a szívet, a
tudatot, bátorságot, célirányos életet.
