Szokatlan
jelenség, ha a kocsmában valaki bort iszik. Megváltozott a világ.
Már a kocsma sem az, mint régen, amikor a kocsmáros a saját borát
árulta. Inkább töményet isznak, vagy sört. Bort nagyon ritkán,
pedig milyen hagyománya is van a magyar ember életében a
fröccsnek: kisfröccs, nagyfröccs, házmester, háziúr, Krúdi
fröccs, bivajcsók, és még sorolhatnánk a szebbnél szebb
megnevezéseket. A szemközti asztalnál ült egy borostás férfi,
bort iszogatva. Majd észrevette, hogy nézem, kajánul
rámvigyorgott: Magánál is osztanak bort, igaz? Igaz. Misebort. Úgy
mondják? Úgy. Felkelt a helyéről és odahajolt hozzám, még
mindig kaján vigyorral az arcán: aztán nem lehetne, hogy abból, a
hogy is mondják, istenvérből, gyakrabban osszon atyám? A szó,
hogy istenvér nagyon barbárul hangzott. Valami azték emberáldozat
képe ugrott be emlékezetembe, amikor az oltáron fekvő emberből a
pogány pap kivágja a szívet, majd még a dobogó szervet
felmutatja az isteneknek és a népnek. Valahogy ez a borzongás
kerített hatalmába, amikor a gúnyolódó szavak, mint elhajított
lándzsák fúródtak a szentbe, illetve a szentségbe. Már arra
gondoltam, elmegyek. Borostás képpel vigyorgott rám továbbra is.
Várta a választ. De. Lehet. Feleltem. Persze, ahhoz el kell jönni.
Amúgy érdekesen fejezte ki magát. Istenvér. Vagyis tisztában
van avval, hogy ami a kehelyben van, az nem közönséges bor, vagy
hétköznapi ital, hanem a bor anyagán túl van ott még valami.
Nézett. Nem szólt. Pislogott. A bor ugyanaz, mint itt, mégis
történik vele valami. De mi? Maga mit dolgozik? Hegesztő vagyok.
Vagyis csak voltam. Hol? Aradon. Vagongyár? Öntöde. Felelte
kurtán, mintha csak egy temetőt említett volna. Veszélyes
hely.Az. Szilikózisom van. Az halálos, nem? Igen. Azért is iszom.
Ennyit. Értem. Mindig bort iszik? Nem. Csak most ehhez volt kedvem.
Ittam amúgy előtte egy dupla pálinkát is. Amikor hegesztett, a
vas átizzott, igaz? Igen. Van vörös izzás, sárga és fehér,
utána olvad. Értem. Vagyis akkor a vas már nem szürke, vagy
sötét, hanem vörös, vagy sárga, vagy akár fehér is lehet?
Igen. Pontosan. Attól függ, mennyire járja át a hő, vagy a tűz,
vagy hogy magyarázzam meg magának, hogy értse. Értem, feleltem és
megfogtam megnyugtatásul a durva munkáskezet. De azért vörösen
és sárgán és fehéren is csak vas maradt, igaz? Igen. Nem
változott. De mégis más volt. Igen, más volt. Mégis ugyanaz.
Mitől volt más? A tűztől. Értem. Feleltem röviden. A tűz az
mi? Rám nézett, mintha csak azt akarná mondani, hogy hogyan
kérdezhet valaki ekkora ostobaságot. Hát ez, ni! Elővette az
öngyújtóját, majd lángra lobbantotta a gázt. Látja? Ez a tűz.
Meg tudja fogni? Mit? A tüzet. Azt akarja, hogy fogjam meg? Nem. Nem
azt akarom, hanem, csak azt kérdeztem, hogy meg tudja-e fogni? Nem.
Tenyerét a tűz fölött húzta el, csipegető mozdulatokkal
próbálta megragadni a lángot, sikertelenül. Nem lehet. Mi a tűz?
Megvonta a vállát. Nem tudom. Mondja meg maga. Plazma. Se nem
szilárd, sem nem cseppfolyós, sem pedig légnemű. Aha. De látjuk.
Felcsillant a szeme. Villannyal is hegesztett? Igen. Persze. Ott
nincs láng, csak az acetilénnél. Igen. Ott elektromos ív van, ami
megolvasztja az anyagot. Értem. Akkor mindent megbeszéltünk.
Sóhajtottam. Hogyhogy? Úgy, ahogy maga mondta. A fémet átjárja a
tűz, de attól még ugyanaz a fém marad. Igen. Az úrvacsora bort
is átjárja Isten, de ettől még bor marad, az íze sem változik,
és nem melegszik fel. Ugyanez vonatkozik az ostyára is. Mint a tűz.
Ez is megfoghatatlan, csak ez még láthatatlan is. Mint a villany,
ami áthalad az elektródán hegesztéskor. Sőt, még forraszt is.
Tudja, hány megrepedt szívet forrasztott már be az úgymond
istenvér? Mert, tudja a szívet csak szívhússal lehet pótolni.
Még a billentyűket lehet evvel-avval helyettesíteni, de a
szívizmot, csak szívvel.Isten az ő fiának a szívét mutatta fel
a kereszten. Azért, hogy, ha megreped a szívünk, legyen rá
gyógyszer. Megoldás. Mert megoldás kell az embernek. Azért vannak
itt a kocsmában. Megoldást keresnek. Csakhogy bor mindkettő, ami
itt van, meg ami ott nálunk, de csak az egyik gyógyítja az
összetört életet. Érti? A maga tüdeje telement homokkal. Az
öntődében. Ebbe fog meghalni. Lehet. A tüdő pórusai eldugultak,
így az oxigén már nem tud a vérkeringésbe jutni. Igen, tudom.
Mondta az orvos. Tudja, mit csinál az ember legelőször, amikor
megszületik? Mit? Levegőt vesz. Igen. A lélek lélegzetvétele az
imádság. Amikor az ember nem tud imádkozni, olyan, mint a maga
tüdeje. Eltömődött és már nem tudja életben tartani magát
sokáig. Az ujjászületett ember is legelőször imádkozik.
Sóhajtott. Ne haragudjon, hogy azt mondtam. Nem haragszom. Legalább
beszélgettünk. Már nem éreztem borzongást. Ahogy a tűzről
beszélgettünk, mintha kicsit áthevült volna a szívünk. Talán
mindkettőnknek.
