Én nem voltam odafenn a Golgotán,
Gyáván elfutottam, mert nagyon féltem,
Rongyos éltemet akartam menteni,
Nem láttam meghalni, szenvedni értem.
Emlékszem arra, aznap csak futottam,
Minél messzebb a kíntól, a haláltól,
Feledni a halált és az árulást,
Szent szavait s a naiv feltámadást.
Azt mondták újra él és feltámadott,
Badarság, szóltam. Szívem jéggé fagyott.
Ez nem igaz! Nem létezik! Nem hittem!
A bűntelen haljon meg, s támadjon fel.
Aztán eljött újra. Külön énértem.
E napot mindig látom s újra élem.
Leborulni és hagyni Őt ragyogni,
Sebekben turkálni, látni és hinni.
