Tamás

 

Én nem voltam odafenn a Golgotán,

Gyáván elfutottam, mert nagyon féltem,

Rongyos éltemet akartam menteni,

Nem láttam meghalni, szenvedni értem.

Emlékszem arra, aznap csak futottam,

Minél messzebb a kíntól, a haláltól,

Feledni a halált és az árulást,

Szent szavait s a naiv feltámadást.

Azt mondták újra él és feltámadott,

Badarság, szóltam. Szívem jéggé fagyott.

Ez nem igaz! Nem létezik! Nem hittem!

A bűntelen haljon meg, s támadjon fel.

Aztán eljött újra. Külön énértem.

E napot mindig látom s újra élem.

Leborulni és hagyni Őt ragyogni,

Sebekben turkálni, látni és hinni.