Van-e még parázs a hamu alatt?
Vagy csak jelzőfény a nagy „ekrán” falán?
Emlékkép, lidércfény, ellenszéllel küszködő gyertyaláng,
Mely melegítsen a rohanó világban?
Van-e még meleg kézfogás, baráti parola?
Vagy csak lájkok digitális tenyere?
Van-e még őszinte mosoly arcunkon?
Vagy csak emotikonná merevedett sárga fintor?
Lesz-e hová leüljünk a vén Maros partján
Galambősz hajjal, a fehér-fekete bábukkal játszani,
És tekintetünkben csillog-e majd a parázs?
Vagy csak táblagépek hunyorgó fényénél virrasztunk?
Lélegeztetőn vagyunk, de nem eltiporva.
Arccal felfelé, de szemben a csillagokkal.
Szemünk csukva van, mint álmodóké,
Szövétnek vagyunk, mely vagy kialszik, vagy fellobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése