Apa, vigyél el a csillaggyárba!
Szólt a gyermek, s már fogta a kezem.
Sapkát, sálat, csizmát, kesztyűt veszek!
Papucs is elég, nincs az oly messze.
A templomban a csillag alá álltunk,
Igazi csillagot, nem csak egy díszt láttunk!
Nem a világ csillogását szórta,
Meghitt béke hullt az alatta állókra.
A csillagokat vajon az égben gyártják?
Isten gyúrja, s az angyalok formázzák?
Ugye így van, apa? A csillagok fent készülnek?
Hogy mi innen lássuk s csodáljuk fényüket.
A csillagok bennünk vannak, szóltam.
A szívünkben gyúlnak, s onnan kivetülnek.
Ezért van sok ember, ki nem lát csillagot,
A szívében sincs egy sem, s élete nem ragyog.
Isten szava gyújtja a csillagot bennünk,
Hegyezd hát a füled, hogy majd ragyogjon lelkünk!
S mikor már nem fér a kicsi szívedbe,
Adj párat annak, kinek üres a lelke.
Ha Isten szavát szólod, csillagot gyújtasz,
Útmutató lángot, mely sötétséget oszlat,
Mondjuk hát azt: Jézuskám, nagyon szépen kérlek,
Hadd legyen életem csillaggyújtó élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése