A
tornyot bámultam. Mintha az égig érne. Ekkor szegődött mellém
Kitti. Ez a torony az égig ér papbácsi? Nem torony, hanem kémény.
Akkor az. Azt nézem, hogy az égig ér, vagy sem. És mire jutottál?
Még gondolkodom. Válaszoltam. Akkor én addig ide leülök és
segítek gondolkodni. Kedves vagy Kitti, hogy segítesz. Azt mondja a
mama, hogy régen füstölt is. A kémény? Igen. Itt minden fekete
volt. Még a hó is. Felnevettünk. Az aztán nagyon vicces lehetett.
Én még akkor nem születtem meg, úgyhogy nem tudom. De, ha az égig
ér a kémény, akkor biztos feketék voltak az angyalok is az égben,
meg Isten szakálla is bekormozódott. Nem? Ez egy használható
ötlet Kitti. Akkor jó. Könnyebbült meg Kitti. Szóval, akkor nem
kellett volna ilyen magasra építeni. Folytatta a gondolatmenetet.
Ellenkezőleg, még magasabbra kellett volna. Miért? Milyen magas.
Talán háromszáz méter. Hű, az sok? Nem tudom. Valószínűleg
nem elég, hogy ne hulljon vissza a korom. De, ha felmennénk a
tetejére, akkor, már látnánk a mennyországot? Nem valószínű.
Kár. A menny nem fönt van. Mondtam égre szegezett tekintettel.
Kitti abbahagyta a csillámpóni fésülését. Nem? Nem. Hanem? A
menny ott van, ahol Isten jelen van. Vagyis az égben. Nem. Hogyhogy
nem. Úgy. Értem papbácsi. Akkor jó. Ha bemennék a torony aljába,
a huzat nem vinne fel? Nem. Szóval ez nem olyan, mint amikor a
lifttel megyünk? Azt akarod mondani, hogy, ha bemész a kémény
aljába, akkor a huzat a mennybe visz? Igen. Erre gondoltam
alapvetően. Alpvetően. Ismételtem tudálékosan a kifejezést. De
a pónimat felkapná. Felkapná, de vissza is esne. Az szomorú
volna, mert megütné magát. Azt semmiképpen nem szeretném.
Mondtam. Itt minden fekete volt. Te már akkor itt voltál? Nem. Csak
egy éve jöttem. Akkor nem sokat tudsz erről a fekete városról.
Valóban nem sokat. De nem csak itt vannak fekete városok. Van ott
arra, amerre te laksz? Mindenfelé vannak fekete városok. Ezt nem
értem. Elmesélem. Rendben. A pónit az ölébe ültette, hogy az is
magába szívhassa a tanítást. Mesélek neked egy kis szívről.
Jó. A múltkor is a szívről beszélgettünk. Igen, emlékszem,
azért is folytatom innen. Szóval, volt egyszer egy kis szív.
Mocskos volt, fekete. Nevezzük most piszkos szívnek. Rendben.
Egyezett bele Kitti. Ez a szív, a fekete szívek városában lakott.
De miért volt piszkos a szív? Kérdezte Kitti. Azért, mert egy
olyan ember szíve volt, aki bűnt követett el Isten ellen. De mi
az, hogy bűn? Papbácsi. Én már annyiszor hallottam. A bűn az,
ami nem teszik Istennek. Például a hazugság, lopás,
engedetlenség, szófogadatlanság, harag, gyűlölet. Ilyenek. Most
már érted? Értem. Csakhogy, ez a kis piszkos szív gyakran rájött
arra, hogy sokszor tesz ilyet, vagyis rossz dolgokat, amik nem
tetszenek Istennek. És mit csinált ilyenkor? Te mit szoktál? Kitti
elgondolkodott. Megmagyarázom. Nagyot nevettem. Mit nevetsz? Mert én
is pontosan ezt csinálom. Azt szoktam mondani, hogy mindenki ezt
csinálja és mindenki ugyanolyan piszkos. Bizony így gondolkodott a
szív. De mondom tovább. A fekete város körül volt egy mély
árok. Olysmi, mint a filmeken a várárok. És miért volt ez az
árok? Azért, mert a fekete városból, vagyis a piszkos szívek
városából senki sem tudott kijutni. Jaj, de izgi! Húzta a lábát
maga alá Kitti. Pedig sokan megpróbálkoztak a meneküléssel,
szökéssel. Leereszkedni egy kötélen, vagy mint a rúdugrók
átlendülni a szakadék fölött, némelyek furcsa szárnyakat
próbáltak készíteni, de senkinek sem sikerült. És mi lett
velük? Akik beleestek a mély árokba, elpusztultak, meghaltak,
elvesztek. Jaj, az félelmetes! Igen, az. Akkor mi lett? Akkor az
lett, hogy Isten elküldött egy tiszta fehér szívet ebbe a
városba. És kié volt ez a fehér szív? Ez a fehér szív Jézus
Krisztusé volt. Értem. Róla már tanultunk. Nem elég tanulni
róla. Tudom, tudom papbácsi, ezt mondták már. Be kell fogadni,
csak még nem tudom, hogy hogyan. De próbálkozom. És miért volt
fehér a szíve? Mert sohasem hazudott, és sohasem lopott, vagy más
bűnt, ami Istennek ne tetszett volna, nem követett el. Mindig
engedelmeskedett, szót fogadott az Atyának és szerette őt. És
mit csináltak a piszkos szívek? Gondolom megörültek, hogy most
már van valaki, aki kiszabadítja őket a fekete városból.
Tévedsz! Ellenkezőleg! Észrevették, hogy a fehér szív egészen
más, mint ők és ez arra emlékeztette őket, hogy ők milyen
feketék és piszkosak. Ezen aztán annyira feldühödtek, hogy
elhatározták, hogy megölik a fehér szívet. És? Kérdezte
lélegzetvisszafolytva Kitti. Megtették. Bizony megölték a fehér
szívet. Szegény. Csakhogy, amikor megölték, akkor valami különös
dolog történt. A fehér szívből vér folyt ki, ami egy híddá
változott. Híd? Igen. A vérből lett híd a széles mély árok
felett átívelve kivezetett a piszkos szívek fekete városából.
És, hogyan lehet ezt használni? Mit csináltak a fekete szívek?
Aki használni akarja ezt a vérhidat annak kérnie kell, hogy Jézus
bocsássa meg a bűneit. Amikor bocsánatot kértek Jézustól, akkor
átjutottak a vérhídon és ugyanolyan fehérekké változtak, mint
Jézus Krisztus. Ragyogó fehérek. Miként a hó. Ismered az éneket?
Igen. És mi lett avval a fekete szívvel, akiről beszéltél? Ő is
bocsánatot kért Jézustól és átjutott a túlsó partra? Nem.
Vagyis nem elsőre. Hanem? Mi volt a baj? Ugyanolyan tiszta akart
lenni, mint a fehér szív, csakhogy túl büszke volt ahhoz, hogy
bocsánatot kérjen Jézustól, ezért nem tudott átjutni a hídon.
Ezért megpróbált átmászni a széles mély árkon, de nem
sikerült. Azután megkísérelte, hogy átugorja, de az sem sikerült
neki. Bármit is tett, nem tudott átjutni. És ott maradt? Igen.
Egyenlőre ott maradt fekete városban. Egyszer találkozott egy
másik fekete piszkos szívvel, aki azt mondta neki, hogy csak akkor
juthat valaki a fehér szívek városába, ha semmi rosszat nem tesz,
vagy gondol. Kitti elmosolyodott. A tata is jó ember volt. Nem? De.
Legalább is azt mondtad papbácsi a temetésen. Igen. Emlékszem. De
nem én döntöm el, ki jut a mennybe. Kár. Horgasztotta le a fejét
Kitti. Pedig mi barátok vagyunk papbácsi. Akkor én a mennybe
juthatnék. Csak, mert a barátom vagy, azért nem. De figyelj, mert
most jön az a rész, amit kérdeztél! A kis fekete szív
elhatározta, hogy jó lesz. Minden erejét bevetette és nem akart
többé lopni, hazudni, engedetlen és szófogadatlan lenni, mindig
becsületes szeretett volna lenni, segítőkész. Szóval jó ember?
Pontosan. Jó ember akart lenni. És ez sikerült neki? Sajnos nem
sikerült neki. És akkor mit csinált? Az előbb egy fekete szív
adott neki tanácsot. Most pedig eldöntötte, hogy egy fehér szív
tanácsát kéri ki. Megkérdezett hát egy fehér szívet, hogyan
juthat át a mély árok túlsó oldalára. A fehér szív pedig azt
mondta, hogy az egyetlen út, amely a fehér szívek városába
vezet, az a vérhíd. Ekkor bocsánatot kért Jézustól a bűneiért?
Igen. Amiután befejezte az imádkozást, ragyogó fehér lett.
Egészen tiszta lett és átjutott a fehér szívek városába. Vége?
Nem. Még nincs vége. Amikor a kis fehér tiszta szív vétkezett,
akkor piszkos foltok jelentek meg rajta. És ezen nagyon
elszomorodott. És mit csinált? Azt, amit ilyenkor kell.
Elmondott
mindent Jézusnak. Aha. Ez a bűnbánat? Igen Kitti, ez a bűnbánat.
És még valami. Kérte Jézust, hogy segítsen neki Isten akaratát
teljesíteni. Aztán eltűntek a foltjai? Igen, eltűntek. Most már
megnyugodott, mert tudta, hogy maradhat örökre fehér és tiszta.
És már nem ment vissza a fekete városba? Gyakran gondolt fekete
városra. A régi barátaira, akik ott éltek. És visszament még
hozzájuk, vagy szakított velük? Visszament hozzájuk és beszélt
nekik a tiszta fehér szívek városáról és az útról, amely oda
vezet. Nagyon tetszett a mese papbácsi. Te találtad ki? Nem. Nem én
találtam ki. Hanem? Hanem én is olvastam, aztán sokszor elmondtam
az iskolában is. Egy kis szív története. Ez az eredeti címe. De
én most neked meséltem el, mert fekete városban vagyunk, ahol
minden fekete. Akkor választ kaptunk papbácsi a kérdésre. A
kémény bármennyire is magas, nem vezethet a mennybe. Nem bizony.
Csak egy út van. A vérhíd. Hallod póni? Ideje indulnunk. Sietek
haza papbácsi, elmondom a mesédet a mamának. Rendben. Én még egy
darabig néztem az égbe nyúló kéményt. Igen, gondoltam, minden
feketeségünk visszaszáll ránk. Bármilyen magas kéményeket is
építünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése