Már a neve is,
hogy Harmónia megnyugtató és bíztató ebben a rohanó, nyugtalan
világban. Az ember vesz egy bevásárlókocsit, és végigmegy az
üzletközponton. Közben lágy zene szól, mintha nem is a földön
járnál, hanem valahol a szférák között. A széles körfolyosó
mindkét oldalán üzletek, butikok, szines termékeik
megszámlálhatatlan özönét kínálják, mint valami
szivárványszínú hullámverés. Minden a tied lehet! Mindent
megkaphatsz! Ha van pénzed. Ezen a széles úton járva, az egyik
oldalt harisnyabolt a másikon élelmiszerüzlet. Előtte egy furcsa
szoborszerű, vagy inkább messziről nézve, sírkőre hasonlító
valami. Emberek, többségében fiatalok állnak, nevetve. Sírkő és
nevetés. Ez a kettő összeegyeztethetetlen volt számomra.
Közelebb érve látjuk, hogy egy gépezet. Antik domborművel
rajta, egy szakállas, bozontos férfifej, nyitott szájjal. A
felirat alatta, mintha eredeti volna. Maximus idézet. „Qvi in
bocca veritatis manus introducet solum si est sincerum integra
extrahet!” Olvasom akadozva, elfelejtett latinsággal. Mit jelent?
Cibálnak a gyerekek, fejtsem már meg a titokzatos mondatot, és
feltétlenül próbáljuk ki a jósgépet. Aki az igazság szájába
bedugja kezét, ha őszinte vagy, épségben húzod ki onnan.
Próbálom fordítani. Kicsit kétkedve nézem a bizarr figurát és
olvasom a gép instrukcióit. Eszembe jut, hogy apám egy alkalommal
a vagongyárban egy gépet javított, ami elmozdult szerelés közben
és nyolc ujját fogta oda, csaknem levágta őket. Sokáig járt
kötözésre, nem tudta használni egy darabig az ujjait. Most meg én
ide az egész tenyeremet dugjam be?! Vajon mi van benne? Egy
lézersugár, ami letapogatja a tenyerem vonalait, aztán valami
kompúter algoritmusa kivariálja a jövőmet és egy nyomtató
kinyomtatja és mint egy jegyet a kezembe löki? Vagy valami törpe
van benne, mint Kempelen Farkas sakkozógépében, aki tükrök
segítségével látta a sakktáblát? Mosolygok. A gép láthatatlan
sugara végigtapogatja tenyeremet. „Csak egy ugrás a Sugár!”
Mondta a régi reklámban a Farkas Bertalanra hasonlító férfi, aki
nyomban be is ugrott a Sugár nevű szupermarketbe, hogy életéhségét
csillapítsa. Bár Farkas Bertalan is járt, igaz nem a csillagok
felett, ahogy egy egyházi ének kezdő sora mondja, de közöttük
igen. Eszembe jut egyik teológiai professzorom egyik mondata: Isten
nem optikai jelenség...A dicsfény lehet optikai jelenség is, de
nem feltétlenül az. Izgatottan olvasom a papírt. A jövőmet.
„Egyszer élünk, de akkor örökké”. Igen. Erről beszélek én
is. Az élet nem itt ér véget, a temetési szertartással, hanem
folytatódik, örökké. „Íme tenyerembe véstelek be, szüntelenül
előttem vannak falaid”. Jut eszembe az ézsaiási idézet a
Bibliából. Isten nem a tenyerünkbe véste a jövőnket, hanem
minket vésett a saját tenyerébe, hogy mindig előtte lehessünk, a
közelében. Kitörölhetetlenül.Tompa fájdalmat érzek a
derekamnál. Egy férfi sűrű bocsánatkéréssel próbálja
bevásárlókocsiját irányítani. Bocsánatkérése után is nézem,
ahogy a széles úton kosarát mindenféle színes termékkel
megrakva kacsázik a kijárat, az elszámolás felé.Nehéz
irányítani, ha az ember telepakolta. Rozsdamentes acélkorlátok
terelnek sorba, akár a marhákat a vágóhídon taglózás előtt, s
pittyegő pénztárgépek fölött hirdetés áll, hogy nyerünk, ha
bizonyos összeg fölött vásárolunk és szelvényünket kihúzzák.
Mindenképpen nyertünk, gondolom, miközben araszolunk. Tele a
kosár, igaz a pénzt itthagyjuk, de azért haza is visszük, amit
akartunk. Ott mit ír? Kérdi a gyerek. Hogy nyerünk! Mit? Hát ez
az. Egyszer bosszantani akart és azt kérdezte, hogy aki lottózik,
de nem akar nyerni és mégis nyer, az akkor most az nyert, vagy
veszített? Amikor már meghallottam ezt a kérdést, tudtam a helyes
választ. Igen! Azt is tudtam, hogy ez a kérdés nem csupán
bosszantásra való, hanem teológiai. Mindig, minden teológiai
számomra. Vagyis, az aki játszik, vagyis él, útban van az
örökkévalóság felé, de nem akar nyerni, vagyis nem hisz, vagy
elvesztette a hitét, nem akar üdvözülni, és halála után mégis
Isten Krisztus érdemeiért üdvözíti kegyelemből, akkor most az
nyert vagy veszített? Már hallani is vélem a helyesbítéseket a
rozsdamentes acélkorlát mögül a fehérruhás sereget: na de
testvér, aki nem hisz nem marad a játékban! Szóval, már itt
egyik-másik testvér osztogatná a hellyegyeket. Elővételben.
Gondolom keserűen. Fizetek és megköszönöm. A jóscédula mellé
teszem a számlát s a mindentlátó kamerák üvegszemeitől kísérve
kisétáltunk. Isten szeme mindent lát? Igen fiam. De nem pislog,
mert akkor a pislogás pillanatában csukva lenne. Valóban. Egyezem
bele. De azért, mert Isten mindent lát, nem jelenti azt, hogy
minden tetszik is neki és mindennel egyetért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése