A
levegőben már érződött a húsvét illata. A virágok már
kinyíltak és az énekes madarak csivitelése is megtöltötte a
tájat. A dombra indultam. Hónom alá vettem a könyvem és kiléptem
a kapun. Úgy terveztem, hogy Kittiék felé megyek és beköszönök,
hátha velem tart. Egy meleg tavasz délelőtti kirándulás
mindkettőnknek jót tesz majd. A vajas lekváros kenyérből még
két falat volt, aztán a kezével megtörölte a száját. Jövök
papbácsi. Hű, de vastag könyved van! Hozom én is az enyémet.
Beszaladt és egy mesekönyvvel tért vissza. Mehetünk. Egy darabig
szótlanul másztunk a dombra vezető ösvényen, ahogy egymásközt
neveztük a „Kitti fájáig”, ahol majd megpihenünk. De miért
is nevezik „Kitti fájának”? Kérdezte még korábban a leányka.
Mert van, almafa, diófa, kopjafa, akasztófa, még kutyafája is
van, miért ne lehetne „Kitti fája” is?! Szóval az a kőrisfa,
ami már jócskán kilevelezett, volt a „Kitti fája” a
domboldalon, ami elég csupasz volt és lentről a műútról is
látni lehetett. Itt beszélgettünk. A világ nagy dolgairól.
Mondta Kitti nevetve. És a túlvilág nagy dolgairól. Egészítettem
ki. Jaj, azt mindig elfelejtem. Azért vagyok, hogy ne felejtsd el és
emlékeztesselek rá. Akkor, üljünk le. Olvasunk vagy
beszélgessünk? Igen. Válaszoltam. Mi igen? Is-is. Mi az a vastag
könyv? A Biblia? Nem. Hanem? Tessék, olvasd el. Felé fordítottam
a könyvet. Csipkerózsikák. Írta Stephen King. Elkacagta magát.
Mit nevetsz? Kérdeztem. Azt, hogy ilyen nagy létedre mesekönyvet
olvasol. Én is a Csipkerózsikát hoztam magammal. Mondta és széles
mosollyal felém fordította a könyvet. De a te könyved miért
olyan vastag? Nem tudom. Vastagabb, mint a Biblia? Meglehet. És
miről szól? Csipkerózsikáról. Tényleg? De most komolyan,
igaziból. Ne vicceskedj. Nem vicceskedem. Arról szól, hogy az
emberiséget megtámadja egy vírus. Vagy ilyesmi. És minden nő
elalszik. Csak a férfiak maradnak ébren. Aztán azok háborúznak,
fosztogatnak, meg ilyenek, szóval teljesen felfordul a világ.
Ráadásul az egész egy női börtönben kezdődik, ahol minden
elítélt elalszik, kivéve egy valakit. Akit Évának hívnak.
Valami boszorkány féle. Akit okolnak az egész járvány miatt. Nem
ebből a világból származik. De a végén minden rendbe jön majd.
Remélem. Érdekes könyv? Nem azért olvasok, mert valami érdekes,
vagy kalandos. Ezt akkor csináltam, amikor gyerek és fiatal voltam.
Most másért. A történet elgondolkodtat és megláttat valamit. Az
is lehet, hogy a szerző nem is akarta, csak én gondolom tovább. A
továbbgondolás teszi széppé. A te könyved miről szól? Arról,
hogy amikor Csipkerózsika megszületik hét tündért hívnak meg
nyolc helyett. Aztán megjelenik a nyolcadik, aki megátkozza a
kisbabát, hogy majd tizenhat éves korában egy rokka orsója
megszúrja az ujját és majd ebbe belehal. A hetedik tündér
feloldja az átkot, mert ő nem ajándékozta meg Csipkerózsikát,
és nem hal meg, hanem csak elalszik száz évre. A jóslat
beteljesedik. A tündér mindenkit elaltat kivéve a királyi
házaspárt. A vár körül sűrű erdő, meg tövisek nőnek. Arra
jár egy királyfi. A királyfi eltávolítja töviseket, hogy ne
szúrjon meg másokat. Csipkerózsika felébred. A királyfi
feleségül veszi és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Értem.
És meddig jutottál az olvasásban? Hát, még alszik, de már
nagyon várom, hogy megérkezzen a királyfi és eltávolítsa a
töviseket a vár körül és megcsókolja és felébredjen. Szóval
várod? A te könyvedben is jön királyfi? Ebben? Ránéztem a
vastag Stephen King könyvre. Nem tartom valószínűnek. A másikban
igen. A Bibliában? Abban. Jézus a király? Igen. Emlékszem, hogy
virágvasárnap, mint király vonult be, nagy pompával. Mondtuk ki
egyszerre, hogy „nagy pompával” és nagyot kacagtunk. Jancsika a
vallásórán nem értette ezt a kifejezést, mert a nagyapjának
volt egy nagy permetezője. Azt nevezte az öregember pompának. A
kiskölyök mindig segített a szőlőben és mindig vitte a
gumicsövet, miközben az öregapja cipelte a pompát. Ezért aztán
meg is kérdezte, hogy hova ment Jézus a nagy pompával
Jeruzsálembe? Azóta mindig elmondjuk a virágvasárnapi történet
tanulásakor, hogy a pompa az nem permetező eszköz, hanem díszes,
ünnepélyes felvonulás, vagy bevonulás. De király volt a
kereszten is. Látod ott azt a bokrot? Na, azt hívják
krisztustövisnek. Menjünk, nézzük meg. Elővettem a metszőollót.
Papbácsi, te nem is olvasni akartál, hanem ezt a tövises izét
vágni! Jó reggelt Csipkerózsika! Nevettem rá. De, ha azt mondom:
Kitti, gyere velem tövist vágni a domboldalra, mert kell a
templomba, eljöttél volna? Nem. Inkább tévéztem volna. Csak úgy?
Nem. Azt hazudtam volna, hogy fáj a hasam. Na, ez már őszintébb.
Jajj, de megszúrta az ujjam! Mint Csipkerózsikát a rokka orsója.
Remélem nem fogsz itt álomba merülni. Egész nap fájni fog.
Tényleg? Tényleg.Ezért is készítettek ebből koronát Jézusnak,
hogy hosszú és nehéz fájdalmat okozzanak neki.Vágtunk három
ágat, azután visszaültünk. Az emberek mély álomba merültek. A
bűn álmába. Jézus a király, aki felébreszti őket. És baj, ha
alszanak? Mindenki elalszik előbb vagy utóbb. Elfásul, belefárad.
És hogyan ébreszti fel Jézus? A szavával. Isten szava képes
felébreszteni az embert. A lelkiismeretet. Emlékszem, olvastam egy
könyvet Ádámról és Éváról. Azzal kezdődött, hogy Isten szól
Ádámnak: ébredj Ádám! Nagyon szép volt a könyv. Aztán a
történet végén Ádám megöregszik és meghal és azzal végződik,
hogy ismét hallja az Úr szavát: Ádám, ébredj fel! De már az
örökkévalóságban ébred. És mitől alszik el az ember?
Vírustól, mint a te könyvedben? Lélekvírustól? Van ilyen? Nem
tudom, de jó gondolat. Láthatatlan, ragályos, elaltatja az embert
és megfertőzi a gondolatait, lelkét, elméjét egyaránt. Ezért
sebezhetővé, kiszolgáltatottá válik. Mi? Hát a bűn. Arra
emlékszel, amikor a búza és a konkoly példázatát tanultuk?
Amikor egy ember jó magot vetett a földjébe, de amikor leszállt
az este és az emberek aludtak, eljött a gonosz és konkolyt vetett
a búza közé? Igen, emlékszem rá. Egy pillanatra elhallgattunk.
Odalent megszólaltak a harangok. Dél van. Néztem az órámra. Az
alvó lelkiismeretet ébresztik fel a harangok? Nem mindenki ébred
fel a harangszóra. Mondtam halkan. A Bibliában nincs szó
Csipkerózsikáról, de van egy lány. Jairus lánya. Aki meghalt.
Hirtelen. Jézust odahívják. Ő azt mondja nem halt meg, csak
aluszik. Felébreszti a gyermeket. És mindenki örül. Meg ott a
másik történet a tíz szűzről. Az okosak és a bolond szüzek is
elalszanak. Aztán felébrednek. Egy éjféli kiáltás ébreszti fel
őket. Jön a vőlegény. És az okosak rendbehozzák a lámpásaikat.
A bolondok amikor felébrednek ők is látnak valamit. Azt, hogy
nincs olaj a lámpásban. Az olaj a Szentlélek jelképe. Igen, erre
még emlékszem. Menjünk. Megfogtuk egymás kezét. Szóval a
rosszak is felébrednek majd? Igen. De ki a rossz? Emlékszel, amikor
a vonaton voltunk? Igen. Voltak ott rosszak? Úgy érted gyerekek?
Értsd ahogy akarod. Hát, volt ott vagy két gyerek, akik folyton
rohangáltak, hangoskodtak, nem hagytak másokat aludni, vagy csak
utazni. De ugyanazon a vonaton voltak, mint a jók, igaz? Igaz. Most
képzeljük el, hogy ezeket a csintalan gyerekeket valaki jól
megveri. Vagyis bántalmazza. Amikor célba ér a vonat a bántalmazót
mivel várják? Virággal, vagy bilinccsel? Bilinccsel. És, ha
valaki elalszik a vonaton, mi lesz vele? Felébreszti a kalauz. Nem a
mozdonyvezető, hanem a kalauz. Emeltem fel a mutatóujjamat.
Megérkeztünk. Adsz nekem is egy ágat? Akarsz egy koronát csinálni
te is? Igen. De megszúrod magad. Nem baj, addig sem szurkálok
másokat. És különben is, Jézus majd felébreszt, ha elaludnék.
Rendben. Nagypénteken a feszületre két töviskoronát tettünk.
Egy nagyot és egy kicsit.
